Az ENSZ Közgyűlése ismét a Kuba elleni amerikai blokád megszüntetésére szólított fel. Az USA és Izrael voltak az egyetlen államok, amelyek a világ többi részével szemben szavaztak. Milei argentin elnök a jövőben csatlakozni akar hozzájuk: kirúgja miniszterét, amiért az szembeszállt vele.
Ritkán fordult elő, hogy a „nyugati értékekről” és a „demokráciáról” szóló beszédről olyan egyértelműen kiderült volna, hogy csupán színjáték – és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) fogatlan tigris. A való világban még mindig a legerősebb birodalmi hatalom törvénye érvényesül: az USA és közel-keleti katonai enklávéja, Izrael voltak az egyetlen államok a világon, amelyek az ENSZ Közgyűlésén szerdán a békés Kuba szigetállam elleni, mintegy 64 éve fennálló gazdasági blokád feloldása ellen szavaztak.
A Javier Milei elnök vezette Argentína valószínűleg a közeljövőben csatlakozik az Egyesült Államokhoz és Izraelhez. Az önmagát „libertáriusnak” valló államfő, aki kemény neoliberális irányvonalat követ, és aki alig egy évvel ezelőtti hivatalba lépése óta de facto kiárusítja országát az amerikai vállalatoknak, menesztette külügyminiszterét, Diana Mondinót, mert az a blokád befagyasztása mellett szavazott, ahogyan korábban is tette.
Az USA és Izrael 187 állam ellen
Az USA 1960 óta kemény blokáddal próbálja gazdaságilag tönkretenni Kubát, hogy a szomszédságában fekvő kis szigetországot vazallusi státuszba kényszerítse vissza. Az 1961-ben deklarált célja az volt, hogy „meggyengítse az ottani gazdasági életet (…), hogy éhezést, kétségbeesést és a kormány megbuktatását idézze elő”. A világ nagy része ellenzi ezt, ahogyan az szerdán az ENSZ közgyűlésén is elhangzott.
A nemzetközi közösség ismét a Kuba elleni amerikai blokád megszüntetésére szólít fel
Egy újabb határozatban 187 állam az embargó azonnali megszüntetésére szólított fel. A nem kötelező érvényű dokumentum címe szokás szerint „Az Amerikai Egyesült Államok által Kuba ellen bevezetett gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszüntetésének szükségessége”. A várakozásoknak megfelelően csak az USA és Izrael szavazott ellene, Moldova tartózkodott. Az összes többi állam, köztük Németország és Oroszország, a szankciók megszüntetése mellett szavazott.
Ez vezető német média számára ezúttal nem volt kiemelt téma. Az ARD Tagesschau, a német véleményvezért teljesen figyelmen kívül hagyta. Különösen a kisebb médiumok számoltak be részletesebben, köztük az Amerika21 és a dortmundi Lokalkompass. A junge Welt című marxista napilap a szavazást Kuba „erkölcsi győzelmeként” jellemezte. A magyar média egy szót sem szólt erről. Se a jobboldali, se a „baloldali”.
„Gazdasági terrorizmus”
Az állandó blokád ellenzői a számos elhangzott nyilatkozatban az amerikai politikát többek között „az ENSZ Alapokmány és a nemzetközi béke elveinek kíméletlen megsértésének” bélyegezték. A vádakat olyan kifejezésekkel illették, mint „gazdasági háború” és „gazdasági terrorizmus”.
Egyes államok rámutattak, hogy Kuba békeszerető állam, amely önzetlenül segít más szegény országoknak, például orvosi missziók és gyógyszerszállítások révén, valamint azzal, hogy több ezer ösztöndíjat ad a „globális dél” országainak fiataljainak. Dicsérték, hogy Kuba moderálja a kolumbiai kormány és a FARC gerillacsoport közötti béketárgyalásokat. A jelentős nehézségek ellenére Kuba jó oktatást és orvosi ellátást biztosít az ország minden lakosa számára.
Milei Argentínát az USA vazallusává teszi
Eddig Argentína is mindig a kubai blokád feloldása mellett szavazott. Javier Milei elnök alatt ez most megváltozik. Az argentin külügyminiszter, Diana Mondino szembe mert szállni Milei USA-párti irányvonalával ebben a kérdésben – és a Reuters szerint azonnal kirúgta őt.
Milei az USA neoliberális chicagói iskolájának radikális piaci doktrínái mellett kötelezte el magát. Innen támogatta az 1973-as chilei puccsot a szocialista Salvador Allende ellen, és a fasiszta diktátor, Augusto Pinochet került hatalomra.
Milei azt ígérte, hogy radikális szociális megszorításokkal és privatizációval húzza ki országát a recesszióból. Búcsút intett a BRICS-államoknak, és teljes mértékben elkötelezte magát az USA dominanciája és Izrael támogatása mellett. Már első hivatali évében az ő irányvonala a jelek szerint a környezetpusztítás, az elszegényedés, a hajléktalanság és az erőszak drámai növekedéséhez vezetett az országban.
A szankciók hatással vannak Kuba lakosságára
Az USA blokádpolitikája masszívan károsítja Kuba gazdasági fejlődését. Megakadályozza a kereskedelmet, és így nemcsak a kubai cégeknek, bankoknak és szervezeteknek okoz kárt. Az USA még azokat a külföldi szereplőket is súlyos pénzbírságokkal fenyegeti, akik kubai vállalatokkal vagy intézményekkel működnek együtt. Saját bevallása szerint az önjelölt „világrendőrség” a „félelem politikáját” folytatja.
Ez drámai hatással van a kubai lakosságra: a külföldön élő rokonok nem tudnak pénzt utalni kubai családtagjaiknak. A külföldi támogatással megvalósuló fejlesztési és egészségügyi projektek gyakorlatilag lehetetlenek. Fontos gyógyszereket és nyersanyagokat nem lehet importálni, és ha igen, akkor is csak kerülőutakon keresztül és masszívan megemelt áron. Ez korlátozza az áramellátást is.
Ez azt jelenti, hogy Kubában az életszínvonal továbbra is alacsony, és számos áru ritkán vagy egyáltalán nem kapható. Mindazonáltal az oktatás színvonala Kubában viszonylag magas, és a társadalmi szakadék kicsi. Nincsenek szegénynegyedek, mint az USA-ban és egyre inkább Európában is.
Háborús uralom – neoliberális mesék
Amint azt a Deutschlandfunk már 2020-ban megjegyezte, a blokád nem vezetett ahhoz, hogy a kubai kormány 60 év alatt feladta szocialista célját, ahogy azt az USA remélte. Ennek ellenére az akkori amerikai elnök és újdonsült elnökjelölt, Donald Trump még szigorította is a szankciókat, hogy Kubát még teljesebben elvágja a sürgősen szükséges devizától. Az USA például már azt sem engedélyezi, hogy állampolgárai Kubába utazzanak nyaralni.
A kubai alacsony életszínvonal valójában elsősorban a blokád következménye. Az USA és az egész Nyugat szereti megfordítani az érvelési asztalt: a szocialista kormány a hibás, ez a kedvenc tényszerűen téves állítás.
Így aztán Németország és más EU- és NATO-államok kormányai csendben hagyják a szavazást. Egyébként az amerikai diktátumoknak megfelelően a Nyugat továbbra is hagyja, hogy az igazságtalanság folytatódjon, és úgy nézi, mintha az amerikai imperializmus globális dominanciája – amely a neoliberális mesekönyveken és a brutális gazdasági hadviselésen alapul – lenne a legfőbb törvény.
Írta: Susan Bonath
Forrás: RT
